Írországi magyarok tapasztalatai
Sára válaszai
Mondj néhány szót az otthoni életedről a kiutazásig:
Miután befejeztem a gimnáziumi tanulmányaimat, elmentem kézbesítőként dolgozni. A ranglétra legalján kezdtem és előléptetés hiányában az is maradtam 12 évig. Dolgoztam mint egy megszállott, sokszor több ember munkáját elvégezve és szinte visszhangtalanul. Már nyolc éve hajszoltam úgymond a semmit, mert a megélhetés mellett gyűjteni nem igazán lehetett. Elváltam és a válás azt a keveset is elvitte, amit az évek alatt sikerült összekaparni. Ezután még négy évig maradtam ezen a munkahelyen, de már annyira nehezen viseltem az igazságtalan bánásmódot és a megalázó fizetést, hogy ott kellett hagynom, mert szinte a depresszió határát súroltam.
Miért döntöttél úgy, hogy nekivágsz egy ismeretlen országnak?
A fő indok a magánéletemem változása volt Második házasságom kezdetén éppen született gyermekünkkel férjem elvesztette jól fizető állását. Mivel férjem is hátrahagyott mindent előző házasságába, ezért rengeteg hitelünk volt, amik fizetése szinte lehetetlenné vált ráadásul, hiszen új munkahelyet kapni akkor is nagyon nehéz volt. Így férjem úgy döntött, hogy lesz, ami lesz kijön Belfastba és megpróbál itt boldogulni. Egy év után úgy döntöttünk, hogy kijövünk utána, akkor három és féléves kislányunkkal.
Milyen volt a kezdet?
A kezdet nem volt egyszerű, úgy is mondhatnám, hogy emberpróbáló. Remélem, hogy akik ezen sorokat olvassák, már könnyebb lesz nekik, ki tudják kerülni a sok buktatót és fölösleges köröket nem kell megfutniuk. Magánéletem ismét nehezített a dolgok alakulásán, ugyanis újabb babát vártunk és én azt hittem, hogy angoltudás, pénz, segítség és ismeretség nélkül nem fogunk tudni boldogulni. De visszanézve úgy látom, hogy itt is vannak orvosok és ugyan úgy minden, mint otthon, sőt a megértésre és a kedvességre is jobban lehet számítani.
Mit csinálsz most?
Nos egy évnyi szülőszabadság után úgy döntöttünk férjemmel, hogy ő marad itthon a a gyermekekkel és továbbképzi magát végre a hőn áhított szakmában, míg én elmegyek teljes munkaidőben dolgozni. Szerencsémre azonnal az első interjúm sikeres volt és egy babacikkeket árusító üzletben kaptam állást. Itt félévig dolgoztam, majd egy jobb állást kerestem, így most egy irodában dolgozom családdal összeegyeztethető időbeosztásban. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen jó állásért otthon életem végéig pedálozhattam volna. Angoltudásom azóta rengeteget fejlődött, ami nagyon nagy magabiztosságot ad nekem a boldogulásban.