Írországi magyarok tapasztalatai
Gábor válaszai
Mondj néhány szót az otthoni életedről a kiutazásig:
Húszéves koromig Salgótarjánban éltem, ahol bőrdíszműves szakiskolát végeztem. S bár tudtam jól, hogy az átlagfizetés az észak-magyarországi területen töredéke a nyugati országrészen megkereshetőnél, magam is meglepődtem a 40 ezer forintos nettó (“versenyképes”) fizetés hallatán. Így kénytelen voltam egyszerre több helyen is dolgozni: építkezésen, ipari alpinistaként, közvélemény-kutatóként.
Miért döntöttél úgy, hogy nekivágsz egy ismeretlen országnak?
Úgy gondoltam, hogy pályakezdő fiatalként nincs mit veszítenem. Mindig is szerettem volna utazni, világot látni, új emberekkel találkozni, de mindennél fontosabb, hogy igazi kihívásnak tekintettem a külföldi munkavállalást. Nem is egyszerűen szerettem volna, inkább akartam a saját jövőmet alakítani, befolyásolni. (ebben nem vagyok biztos…)
Milyen volt a kezdet?
A kezdet sokkal nehezebb volt, mint ahogy azt gondoltam. Szerény angol nyelvtudásom komoly hátránynak bizonyult a legelején, nagyon hamar megtanultam, minél jobban beszélek angolul, annál több pénzt keresek! (aranyszabály). Magamnak kellett kitaposnom az utat szülőktől, barátoktól távol, ami rengeteg pénzembe és időmbe került. Biztos vagyok benne, hogy mindezt megspórolhattam volna, ha lett vagy lettek volna olyanok akik jó tanáccsal, helyismerettel, információval elláttak volna. Ha egészen őszinte akarok lenni, legalább két évembe került és rengeteg pénzbe, hogy csak a magam kárán tanulhattam meg az idegen ország saját szabályait! Angol nyelv híján kiszolgáltatott voltam, igazi barátokat szerezni szintén nehéz volt. Arra számítottam, hogy a külföldön élő magyarok barátságosak és segítőkészek lesznek, de volt hogy csalódnom kellett. Végül arra jutottam, hogy inkább helyiekkel barátkozom, ők más szemmel nézik a világot, mert nyitottabbak, jobban elfogadnak, és embert, nem ellenfelet látnak bennem.
Mit csinálsz most?
A kezdetektől fogva az építőiparban dolgozom. Szeretik a magyarokat, mert szorgalmasabbak, képzettebbek vagyunk a helyi munkaerőnél.
Néhány éve saját vállalkozásba is kezdtem. Most már beilleszkedtem az új kultúrába/környezetbe, amiről ideérkezve úgy hittem elég lesz egy év, valójában öt év kellett ahhoz, hogy teljes biztonsággal merjek eligazodni az amerikai társadalomban és üzleti életben. Segítséggel persze mindez gyorsabban ment volna!