Írországi magyarok tapasztalatai
A vicc az egészben, hogy két hónapnyi folyamatos munkával visszakerestünk mindent, az utolsó fillérig. Igen, az utolsó fillérig! És onnantól kezdve minden sokkal könnyebben ment.
Mit csinálsz most?
Jelenleg a Vodafonnál dolgozom menedzser helyettesként, az út idáig azonban rögös volt, ahogy azt már az előzőekből is gondolhatjátok. Négy csillagos szállodák éttermében felszolgálás, majd a bár következett. Walesi kirándulásunk után Belfast jött, ahol Night Porter-ből Assistant Night Manager és egy újabb szálloda váltással végre Night Manager. Mindezt nem egészen két év alatt.
Az állandó éjszakai műszak a kislányom megszületése után szinte lehetetlen feladattá vált, gyakorlatilag alig láttam őt. Öt hónapos korára úgy döntöttem elég volt ebből és váltottam a Vodafonhoz, azóta is ott dolgozom.
Mik a kilátásaid és terveid a jövőre?
Összességében elégedett vagyok a jelenlegi munkahelyemmel, rendszeres továbbképzésen vehetek részt és amennyire csak lehet, támogatják az intézményen kívüli tanulásomat. Szeptember óta könyvvizsgálói tanfolyamra járok, ami legalább három évet vesz majd igénybe. Remélem már a közeljövőben ilyen irányban mozdulhatok el a cégen belül akár. Addig is nagyon bízom benne, hogy rövidesen sikerül menedzseri pozícióba lépnem és ha maradok a hároméves időtávnál, akár egy Operational Manager pozíció elérése minden szempontból elégedetté tenne.
Jó döntésnek tartod, hogy nekivágtál?
Igen! Messze szülőktől, barátoktól, volt osztálytársaktól, nagyon nehéz objektíven értékelni az eddig elért teljesítményem. Akár anyagi-, akár karrier oldalról nézem, nagyon nehéz mihez hasonlítani. Főként azért mert nincs otthon szerzett munkahelyi tapasztalatom, nem tudom milyen nehézségekkel kell szembenézni odahaza. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem hallom akár a szüleimtől akár barátoktól a sokszor lesújtó, de biztosan jóindulatú „csak haza ne gyere!” csatakiáltást! Van néhány volt osztálytársam, aki a világ összes pénzéért sem cserélne velem, elégedettek a munkájukkal, szeretnek otthon élni és pont. Ha elmesélem nekik hogy a kezdetekkor, nem egészen egy év alatt hatszor költöztem, és négy különböző szállodában dolgoztam, azt mondják nem vagyok normális. Voltak akiket irigyeltem az otthoni jó beosztásuk miatt, de igyekeztem nem elfelejteni, miért is jöttem ki. Pénzt akartam félretenni, abból is sokat a lehető legrövidebb idő alatt. Sikerült! Ha újra kellene kezdenem, újra csak így döntenék! Nagyon mélyről kellett kezdenem, ezt valószínű, otthon nem kellett volna. Rá kellett jönnöm, hogy a „gyakorlat mindenek felett, az iskolai végzettség jó ha megvan” mentalitás, gyökeres ellentéte az otthon tapasztalhatótól. Azt tapasztaltam, hogy elsősorban a munkád alapján ítélnek meg, és fontos a munkaadóval való jó kapcsolat, mert soha sem tudhatod mikor hívják majd fel referenciaként a jövőben. Igen, mert itt tízből nyolcszor felhívják az önéletrajzodban feltüntetett referencia személy(eke)t, ez teljesen elfogadott.