Észak-Írországról
Történelme hosszú évszázadokig összefonódott Angliában Őslakóinak a pikteket tekintik, akiket a galliai kelták és a görögök"preteni" néven ismertek. Az első kelta törzsek az i.e.IV. században jutottak el a szigetre.
Írországot 1536-ban csatolta Anglia területéhez VIII. Henrik. Az ország továbbra is megőrizte parlamentjét és külön közigazgatása valamint bíróságai voltak, mégsem maradt szuverén állam. Csupán törvénykezdeményezési joggal rendelkezett, törvényei csak akkor léptek hatályba, ha azokat az angol és az ír titkos tanács elfogadta, nem módosíthatta vagy utasíthatta el az angol Privy Council által alkotott, az ír ügyekre vonatkozó törvényeket. Az angol parlament is alkotott olyan törvényeket, amelyek Írország gazdaságára hátrányosak voltak. A helyi végrehajtó hatalom szervezetében a tisztségek nagy részét angolok töltötték be (főleg a hasznot hajtó, pénzért megvehető ún. szinekatúrahivatalokat). A katolikus többségű Írországban mindez igen erős ellenállásba ütközött. 1641 októberében északon, Ulsterben fegyveres felkelés tört ki, amit rövid életű katolikus konföderáció követett Kilkennyben. Oliver Cromwell, Anglia lordprotektora 1652-re minden ellenállást letört. A XVIII. században nagyszámú protestáns angol és skót telepedett le az északi Ulster grófságban. Az angol-ír viszály a következő évszázadokban sem oldódott meg. 1800-ban megszűnt az önálló ír parlament, de az ír képviselők a Westminsterben is követelték az önkormányzat megadását, amelyet csak jóval később, 1886-ban Gladstone miniszterelnök ígért meg Írországnak. Mivel a követelést a következő évtizedekben sem teljesítette a brit parlament, a XX. század első éveiben megalakult a Sinn Fein („Tartsunk össze”) mozgalom, mely 1916 húsvétján felkelést robbantott ki dublinban. A felkelést leverték, de 1921-ben megalakult az Ír Szabadállam, mint brit domiínium, a 6 északi, többségében angolok lakta protestáns grófságból pedig létrejött Észak-Írország. A Sinn Fein nem elegedett meg a domíniumi státussal, s végül 1937-ben megalakult a független Írország, amelyet kénytelen-kelletlen az Egyesült-Kírályság is elismert.
Észak-Írországban önálló parlamentet állítottak fel, amely helyi jellegű ügyekben törvényeket hozott. Így volt ez 1972-ig, amikor a vallási színezetű, valójában angol-ír ellentétek olyan fokot értek el, hogy a brit parlament felfüggesztette az északír parlament működését. Hosszan elhúzódó titkos tárgyalások után 1994-ben létrejött fegyvernyugvás reményt keltett megegyezésre a brit kormány és az IRA között, s ezzel javultak az idegenforgalom fellendülésének kilátásai is. 2008-ra már Belfast békés várossá vált. Az elmúlt években a város átalakult, az átalakulást pedig átszövi a békefolyamat nyomán egyre erősödő optimizmus. A fejlődés és a változás robbanásszerű a városban.