Észak-Írországról
Manapság egyre változik a városkép. A városközpontban sétálóutcákat alakítottak ki, ahol le lehet ülni padokra és hallgatni az utcazenészeket.
Az itt élő emberek érdeklődőek, barátságosak, beszédesek és az esetek túlnyomó többségében udvariasak is. Ne lepődjünk meg, ha pár mondat után - mely rendszerint az időjárásról szól -, már valóságos szóáradattal lepnek meg bennünket. De legtöbbször beérik azzal, ha az aznapi időjárásról váltunk velük pár udvarias mondatot. Ha az akcentusuk hallatán zavarba esnél, mosollyal és hümmögéssel lehet kimerítő társalgást folytatni. Legtöbben tudják Magyarország merre található, s nem keverik össze Budapestet Bukaresttel.
Ne érdeklődj az illető vallási hovatartozása után, nem mindenki tolerálja az ilyen kérdéseket. Bármennyire is érdekel, ne kérdezd meg, mi a véleményük az IRA-ról. Általában ne célozz az északír konfliktusra, s amúgy is: igyekezz az általános udvariassági szabályok szerint viselkedni, elvégre külföldön vagy, s szerény személyeddel a magyarokat képviseled. A nagyvárosokra érvényes biztonsági óvintézkedéseket Belfastban is fejben kell tartani: vigyázz a pénztárcádra, útleveledre, bankkártyáidra, s különösen ügyelj ezekre a túlzsúfolt helyeken.
Észak-Írország a többi európai országhoz mérten drága hely. Sajnos, nincs értelme árakat felsorolni, hiszen azok sűrűn változnak. Annyit talán, hogy a magyarországi árakhoz képest itt drágább a lakbér, utazás, szorakozás. A jó hír az, hogy a fizetések sokszorosa az otthon megszokottnál.