Észak-Írországról
Belfast (ír nyelven: Béal Feirste a „Farset folyó torkolatát” jelenti) Észak-Írország fővárosa. Ez a legnagyobb városi területe Észak Írországnak és Ulster tartománynak egyaránt -illetve Írország második legnagyobb városa. Belfast az Egyesült Királyság 15. legnagyobb városa, de a 11. legnagyobb agglomerációval rendelkező település.
Belfast Írország keleti partján található, s északnyugati oldalról sziklás terület szegélyezi. A Belfast-tengeröböl nyugati végénél, a Lagan-folyó torkolatánál helyezkedik el, ezzel biztosítva az ideális körülményeket a hajóépítő-iparnak, amely híressé tette ezt az észak-ír várost. A Titanicot 1912-ben építették Belfastban, a Harland and Wolff pedig a világ legnagyobb hajógyára. Viktória királynőtől 1888-ban kapta meg Belfast a városi státuszát. Ez a robosztus északi metropolisz- mely egy falucska volt a 17. században - sokban hasonlít Liverpoolhoz és Manchesterhez, ezekhez az Ír-tenger partján fekvő szeles városokhoz. Ma közel fél millióan lakják Belfastot, ami Észak-Írország lakosságának mintegy egyharmadát teszi ki.
Belfast volt az ulsteri ipari forradalom motorjának gépháza.
A város két repülőtérrel rendelkezik: a George Best Belfast City Airporttal, amely határos a Belfast-tengeröböllel és a Belfast International Airport, amely a Neagh tengeröbölnél található. A Queen’s University of Belfast a város fő egyeteme. A University of Ulster - az egyetem területe szintén a városban található - a képzőművészetre, a tervezésre és az építészetre specifikálódik.
Belfast egyike azon városoknak, amelyek alkotják a Dublin-Belfast folyosót, amelynek össznépessége kicsivel kevesebb, mint 3 millió lakos.
Manapság egyre változik a városkép. A városközpontban sétálóutcákat alakítottak ki, ahol le lehet ülni padokra és hallgatni az utcazenészeket.
Sok jó állapotban lévő Viktória és Edward korabeli épületet láthatunk, az ajtók és ablakok felett szépen kidolgozott szobrokkal. Istenek, költők, tudósok, királyok és királynők kőbe faragott arca néz le ránk mereven a bankok és régi vászonraktárak magas párkányairól.
A Giant’s Ring, mely egy több mint 5000 éves őskori építészeti képződmény szintén a város közelében található, mint ahogy a vaskorból származó erődök is fellelhetők a közeli dombokon. Belfast a középkor folyamán nem bírt nagy jelentőséggel, megmaradt kis településnek. Belfast igazán a 17. században vált ismertté, mikor Sir Arthur Chichester megalapította. Ekkor főleg protestáns angol és skót bevándorlók éltek a városban. 1791-ben megalapították a Egyesült Írek Közösségét (Society of United Irishmen) Belfastban, miután Henry Joy McCracken és más prominens presbitáriunosok elolvasták Tone „Értekezés a Katolikus Írek Érdekében”, s ennek hatására, a városba invitálták tanácskozásra Theobald Wolfe Tonet és Thomas Russelt. Belfast a 18. , majd a 19. században tovább virágzott köszönhetően élénk kereskedelmi, valamint ipari életének, s ezzel Írország fontos ipari városává vált. Főként az ágyneműkészítés, a kötéllészítés, a dohányipar, a nehézipar és a hajógyártás volt jellemző a 19. században Belfast iparára. Később Belfast átvette Dublin szerepét, s az ország legnagyobb és legiparosodottabb városának mondhatta magát. A Harland and Wolff hajógyártással foglalkozó vállalat a világ egyik legnagyóbb hajógyártója volt akkoriban, s közel 35 ezer munkást alkalmazott.